Anya és fia – 49 évesen újra deszkán
“A fiammal úgy döntöttünk, hogy együtt veszünk snowboardórákat. Ő teljesen kezdő volt, én pedig évek óta nem álltam deszkán. Bevallom, kicsit izgultam, hogy 49 évesen újrakezdjem.”
+
“Nagyon értékeltem, hogy mindketten megkaptuk a szükséges figyelmet, pedig teljesen más szinten voltunk. A fiam elég gyorsan belejött, nekem viszont kellett egy kis idő, hogy újra kényelmesen érezzem magam és visszanyerjem a magabiztosságomat.”
“Végül annyira jól éreztük magunkat, hogy már azt tervezzük, mikor jöhetünk vissza. Különösen örülök, hogy találtunk valamit, amit együtt csinálhatunk, és tényleg mindketten élvezünk.”
Egy anya élménye – Négy nap snowboardoktatás
“Kicsit izgultam, amikor órákat foglaltam a 11 éves fiamnak. ADHD-s, nagyon energikus, és az órákkal, szervezett programokkal nem mindig voltak jó tapasztalataink. Nehezen tud sokáig koncentrálni, könnyen elterelődik a figyelme, és frusztrált lesz, ha valami nem sikerül rögtön.”
+
“Mindezt előre elmondtam, hogy az oktató tudja, mire számíthat. És őszintén szólva sokkal jobban sikerült, mint reméltem.”
“Persze voltak pillanatok, amikor nem figyelt, vagy egészen mást akart csinálni. De az oktató nagyon jól kezelte ezeket a helyzeteket, anélkül hogy az egész óra folyamatos küzdelemmé vált volna a fegyelemért. És közben tényleg tanult.”
“Négy napot töltöttünk ott, és a végére már nagyon ügyesen snowboardozott. De nekem az volt a legfontosabb, hogy minden reggel szívesen ment vissza. Egyszer sem kellett rábeszélnem.”
“Nagyon örülök, hogy kipróbáltuk. Új tudással, több önbizalommal és igazi snowboard-szeretettel jött haza.”
Négy srác, négy nap, rengeteg snowboard
“Négyen indultunk a hegyekbe egy kis snowboardos kiruccanásra és csapatépítésre. Mindannyian szinte megállás nélkül dolgozunk egész évben, így tényleg ránk fért néhány nap a megszokott rutintól távol.”
+
“Négy napra napi négy óra edzést foglaltunk. Nem hangzik soknak, de higgyétek el, a második estére már nagyon éreztük a lábunkat.”
“A jó az volt, hogy nem csak össze-vissza csúszkáltunk, mindig ugyanazt csinálva. Tényleg a technikánkon dolgoztunk, és valódi fejlődést értünk el. De azért bőven jutott idő hülyéskedésre, egymáson nevetésre és a szokásos ugratásokra.”
“Estére rendesen elfáradtunk, jókat ettünk, sokat nevettünk, és másnap reggel készen álltunk arra, hogy újra kezdjük az egészet.”
“Remekül éreztük magunkat, sokat fejlődtünk, és négy teljes napra sikerült elfelejtenünk a munkát.”
“Pont ilyen kikapcsolódásra volt szükségünk.”
